venember83 • 6 nap
Írta: Mészáros Zoltán
Fotók: Bori Dániel és Mészáros Zoltán
Március 15.-én egy ingyenes oltónapot szerveztünk a pusztaszabolcsi Mezőföldön kertben, Molnár László gyümölcsész szakmai vezetésével. Alábbi blogcikkünkben Mészáros Zoltán beszámolóját olvashatjátok és Bori Dániel videófelvételét tekinthetitek meg.
A résztvevők szempontjából kevésbé, a szabad gyökeres alanyok szempontjából viszont annál inkább előnyös időjárással kezdtük a napot, ugyanis hűvös, borús idő volt és esett az eső. Így az alanyok, amikkel dolgoztunk, kevésbé veszítettek vizet, a résztvevőknek pedig szerencsére elég fedett rész volt, hogy ne ázzunk el.
Réthy Kati, egyesületünk elnöke még tavaly vett részt a Gyümölcsész hálózat találkozóján. Itt ismerkedett meg többek között Molnár László gyümölcsésszel, beszélgetésüknek pedig az lett a folyománya, hogy meghívhattuk Lacit oltónapot tartani a Magház Egyesület tagjai számára. Mivel a tagok számára a gyümölcsoltó szezon nagyjából egybeesik a tavaszi palánta szezonnal, ezért az egyesületből kevesen tudtak részt venni, és a helyszín is azért lett a mi kertünk, mert én már évek óta oltogatok itthon gyümölcsfákat, nekem ez a tevékenység szerepel a naptáramban egyébként is. Viszont így, hogy volt még szabad helyünk, kinyitottuk a jelentkezést a Hálózati tagjaink előtt, végül pedig még néhányan a hírlevél követőink közül is csatlakoztak. A helyek sajnos korlátozottak voltak, egyrészt a gyakorlati oktatás hatékonyságának fenntartása érdekében, másrészt pedig mert sajnos se a kertünk, se a házunk nem olyan hatalmas, hogy minden érdeklődőnek helyet tudjon biztosítani.
A program szinte az érkezés pillanatától kezdve élénk eszmecserével indult, az első résztvevőknek már kiindulásként rengeteg kérdése volt Laci felé. Így a délelőtt egy része egy nagyon izgalmas beszélgetéssel telt ellenálló gyümölcsfajtákról, a fák betegségekkel és kártevőkkel szembeni védekezési lehetőségeiről.
Oktatónk rétegről rétegre fejtette le a túlzott elvárásokat a magyar tájfajta és egyéb rezisztens gyümölcstermőkről. Laci kiemelte, hogy a legfontosabb a fáink életereje és egészsége szempontjából, hogy milyen talajba ültetjük őket, mennyire tudtuk korábban, vagy épp folyamatában élővé tenni azt a földdarabot, amit behálóznak fáink gyökerei. A talajban lévő élőlények fogják lehetővé tenni gyümölcstermőink számára, hogy olyan formában jussanak hozzá az egészséges működéshez szükséges tápanyagokhoz, amiket fel is tudnak venni, vagy éppen olyan hálózatokba tudjanak bekapcsolódni, amik nagyobb távolságokból is segíthetnek fontos anyagok feltárásában és elérhetővé tételében (ld. mikorrhiza gombakapcsolat).
Arról is beszéltünk, mennyit változott a világ a tekintetben, hogy mi vár újonnan oltott vagy ültetett növényeinkre, mennyire más volt az a zárt világ száz-kétszáz évvel ezelőtt, amikor a különböző betegségek és kártevők még egy helyen fejlődtek a gazdanövényeikkel, és nem egy teljesen más evolúciós környezetből kerültek egyszer csak oda a velük szemben védtelen egyedekhez. A patogének áramlása is globalizált, nem csak az információé. Fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk, mert nincs egyszerű dolga ma azoknak, akik gyümölcsöt szeretnének termelni akár csak saját maguk számára. Ha viszont nem túlzott elvárásokkal állunk azokhoz a genetikai kincsekhez, amiket a tájfajta gyümölcstermőink jelentenek, akkor sokkal több örömünk fog telni bennük, és meg fogjuk érteni a problémákat, amik felmerülnek, nem a csalódottság lesz az egyetlen útravaló a velük való kapcsolatból.
Miután konstatáltuk, hogy az érdekes beszélgetés közben rohan az idő, gyorsan belevágtunk az oltás gyakorlati részébe is. Először Laci bemutatta az eszközöket, amiket használunk, majd beszéltünk a fás oltás feltételeiről, hogy az alanynak már megindult állapotban érdemes lennie, hogy ’adja a héját’, hogy a nemes vesszőket miért januárban érdemes megszedni, és nem a tél elején (hogy a rügyek felébredéséhez szükséges hormonális folyamatok elindulhassanak), és hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napja helyett inkább a kedvező időjárást érdemes figyelni az oltásra.
Ékoltás közelről (A felvételt az oktatónap egyik résztvevője készítette)
Bemutatta, milyen egy megfelelően megélezett oltókés, és hogy aszimmetrikus kialakítása miatt nem mindegy, hogy jobb vagy balkezesek vagyunk. Ezután pedig jött a bemutató az oltási módokról. Alapvetően három módszerrel ismerkedtünk meg, az angolnyelves párosítással, ami elősegíti, hogy a vesszők ne tudjanak elmozdulni egymáshoz képest, az ékoltással, amit akkor alkalmazunk, ha nincsen azonos méretű alany és nemes, amiket párosítani tudnánk, és a héj alá oltással, amit vastagabb ágakon, legtöbbször törzsbe vagy koronába oltásnál használunk. A délelőtti képzés után gyorsan megebédeltünk, a résztvevők mindenféle finomságot hoztak magukkal, amiket megosztottunk, és mi is próbáltuk hozzátenni, amit tudtunk, hogy aki fázott, fel tudjon melegedni, kicsit kipihenni magát az asztalnál leülve.
Közben megérkeztek a délutáni résztvevők, akikkel már egyből a gyakorlati résszel kezdtük, okulva a délelőttből, de a délelőtti résztvevők közül is többen maradtak, hogy tudjanak még egy kicsit gyakorolni, beszélgetni. Gyorsan elrepült az egész nap, a résztvevők pedig nemcsak gyakorlatban használható tudással, hanem kész oltványokkal, otthon leoltható nemes vesszőkkel is gazdagodtak.
Számomra házigazdaként a nap elsősorban nem a gyümölcsoltásról szólt, ami érthető, az én oltónapom másnap kezdődött, amikor volt időm, hogy a kertben a különböző magoncokba, amiket már erre tavaly kiszemeltem, beoltottam a több helyről begyűjtött értékes nemes vesszőket. Ezúton is köszönöm minden olyan kertész-gyümölcsész munkáját, aki gondol a gyümölcstermőink továbbszaporítására és évről-évre gyűjt oltóvesszőt akkor is, ha adott esetben a saját kertjében már nem fér el több növény. Bevált, érdekes, vagy épp csak történettel rendelkező fajtáinkat továbbadni egy olyan korokon átívelő folyamba való bekapcsolódás, ami az emberiség kezdetétől velünk van.
Ezeknek a sokszor évszázadok alatt kialakult fajtáknak a sorsa a mi kezünkben is van, ha tovább szaporítjuk őket, lehet, hogy az eltűnéstől mentjük meg őket. Legyünk akár fajtagyűjtők, vagy épp csak egy, a kertünkben jól működő fajtát kereső kertészek, hozzájárulhatunk a mezőgazdasági sokféleség megőrzéséhez, színesítéséhez, ami az emberiség jövőjének egyik fontos záloga, és a Magház Egyesület tagjainak fő célja.
A felvételt készítette: Bori Dániel
Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!
